Cast

Egy kis gyorstalpaló, hogy ne érezd magad elveszve: 

Luna: 



A Ló. 2010-ben kiválasztott magának, és azóta is előfordul, hogy többet lát bennem, mint én magamban. Kalandos az eddig megtett utunk, rengeteget változtunk mindketten és ennek még nincs vége. 
Csodaszép öntörvényű apróló - vagy tömörített versenyló, ahogy én hívom - aki belopja magát mindenki szívébe. 

Malwen:



Világuralomra törő diktátornyúl, aki teljes higgadtsággal támadja meg a kutyát, ha úgy ítéli meg, hogy átlépett egy határt. 2012-ben látta meg a napvilágot, a neve walesi nyelven csigát jelent, egyszerűen onnan kapta, hogy tetszett a szó, és egyedi nevet akartam neki. Imádja azt csinálni, amit nem szabad, valamint hidegfront előtt kólikázni, de egy simogatást kötelező jelleggel mindenkin bevasal. Még az állatorvostól is. Miközben kapja az oltást. 


Bizsu:



2014-ben fogadtuk örökbe egy gyepmesteri telepről, azóta letörölhetetlen boldogság ül a kis fején. Kemény múltja volt, viadalra készítették, de nem lett olyan izmos, akivel érdemes lett volna dolgozni, így nemes egyszerűséggel kidobták. Mikor a gyepire került, az számára már minőségi változás volt, nagyon örült a rendszeres etetésnek.
Staff jellegű leányzó, aki rajong a labdákért (vagy lényegében bármiért, ami gömbölyű), és ha bír téged, akkor felkapja az egyik kispárnáját és megmutatja neked. De nem érhetsz hozzá, csak nézheted, és közben rendkívül megtiszteltnek érezheted magad. Ha pedig még azt is engeded, hogy felugorjon rád és puszit adjon, odáig lesz érted. 
Ne tévesszen meg amúgy a nagy mosoly, ha nem túl kedves szándékkal közeledsz felénk utcán, vagy beszólsz nekem, esetleg előzetes bejelentés nélkül lépsz be az ajtón, a vigyor instant vicsorrá változik, nem csak viccből virít a bodyguard felirat a hámján. 


Kukucsi és Nyugi:

Két vörösfülű ékszerteki, akik 2002 óta szobatársaim. Mivel gyakorlatilag egy tóparttá kellett volna már varázsolni a szobámat - ami valljuk be, nehézkes - ezért folyamatos élettér szépítésre/bővítésre törekszem. Igazi teknősök: szeretnek úszni, napozni és nagyokat enni. Meg utálni egymást, és verekedni, ezért külön kell őket tartanom, hogy egyszerűbb legyen a helyzet. Amolyan városi lelkek ők, akik esténként kiszedik a fűtőszálat a helyéről, hogy azt átölelve hajthassák álomra a fejüket. Tudom, hogy nem értik, meg elvileg ők nem kötődnek, de 2002 óta minden egyes nap elmondom nekik, hogy ők a legszebb teknősök a világon és nagyon szeretem őket, ők pedig türelmesen  néznek engem addig. 


Z.:

Akkor jött, amikor a legkevésbé számítottam rá, és úgy simult az életembe, hogy szinte már olyan, mintha mindig is ott lett volna. Van az a fajta kapcsolat, amibe nagyon sok energiát kell fektetni, rengeteget kell alkalmazkodni, mégis nehézkesen megy. Nos, ez nem ilyen. Nincs hangos szó, nincs felesleges feszültség, nincs leláncolás. Igaz, csak 2016 májusától van közös időszámításunk, de ez egy elég jó kezdet. A kutya imádja, a ló kifejezetten szereti, ha a közelében van, így nem kérdés, hogy megfelelő személy mellett vagyok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

68

72

71