2017. augusztus 5., szombat

55

0 megjegyzés



Folytatva az előző bejegyzést, jöjjenek 11-től 20-ig a zenék. 

11. megunhatatlan



12. a tiniévek előtt volt a kedvenced

nem kommentálom :D


13. egy 80-as évekbeli kedvenc




14. jó lenne az esküvődre

Ez persze csak abban az esetben, ha Z.-ről van szó, de nem vagyok ilyen téren előre tervező típus. 


15. feldolgozás



16. a kedvenc klasszikusod

én itt most úgy vettem, hogy klasszikus zene, nem pedig valami nagyon ismert, klasszikusnak számító szám
(Komoly)zenész családban nőttem fel, így számomra az opera mindig is amolyan kötelezően választható dolog volt, de megszerettem.


17. tökéletes lenne számodra egy karaoke esten



18. a születésed évében jelent meg



19. elgondolkodtat



20. sokat jelent számodra


Olyan értelemben jelent sokat, hogy nem szeretnék tőle megválni sosem. 

2017. augusztus 3., csütörtök

54

0 megjegyzés

(Az eredeti itt található.)

Ha zenéről van szó, nem ismerek tréfát. Valami miatt ragaszkodom ahhoz, hogy telefonon sosem hallgatok zenét. Egy walkman-em van, amit két évvel ezelőtt kaptam születésnapomra. Nem volt egyszerű beszerezni, mert az érintőképernyő világában én úgy döntöttem, hogy nekem egy régebbi modell kell, míg végül találtam egy céget, aki hajlandó volt fél Európát végigtelefonálni, és Csehországból behozni az egyetlen darabot, ami elérhető volt, akkoriban ugyanis szinte egyáltalán nem lehetett kapni. Azt olvastam erről a típusról, hogy amolyan elpusztíthatatlan fajta, és ennyi idő után én is ugyanezt tudom róla mondani. Leejtettem, ráléptem, vizes lett, semmi baja. Egy töltéssel akkor is kibír 30 órát, ha percenként számot váltok, ha békén hagyom, akkor majdnem a dupláját is, úgyhogy nagyon jó kis társra találtam. 

Most pedig jöjjenek a zenék, amit inkább három csoportra szedek. Nincsenek olyan illúzióim, hogy odáig lesztek érte, mert már hozzászoktam, hogy szinte senki nem hallgatja azt, amit én, de érdemes adni nekik egy esélyt, mert az ember sosem tudhatja, mi tetszik meg neki. Igaz, ez az első adag elég ismert számokból áll.

1. színt tartalmazó című




2. számot tartalmazó című



(nem tudtam dönteni, bocsi)


3. a nyárra emlékeztet


mondjuk ez teljesen indokolatlan, de a jó idő és a szabadság jut róla eszembe


4. arra emlékeztet, akit már inkább elfelejtenél




5. muszáj, hogy hangosan szóljon


(itt jegyezném meg halkan és szomorúan, hogy egy teljes generáció nőtt fel hazánkban úgy, hogy a by the way-ről nem ez a banda jut eszébe elsőként)


6. hallatán táncra perdülnél




7.  vezetés közben jó




8. drogról vagy alkoholról szól


Led Zeppelin- For Your Life talán, de ezzel megszenvedtem



9. boldoggá tesz


Tim hangja ugyan itt nem az igazi, de milliószor láttam már, annyira jó. Ezt sajnos a barátaim is tanúsíthatják, mert ha nézem, körbeküldöm mindenkinek, és áradozok arról, mennyire szerelmes vagyok ebben a videóban az énekesbe. :D


10. elszomorít






A másik kettővel majd jövök még. 
Ti milyen zenét választanátok? 

2017. augusztus 1., kedd

53

0 megjegyzés



Az elmúlt harminc napot ha tömören össze kellene foglalnom, a regenerálódás jut róla eszembe. Valóban ez is történt, több szinten/téren, amire már jóideje hatalmas szükségem volt. 

Ennek következtében egy egészen új lendülettel vágok bele az új hónapba. Vannak terveim, és fejben is sikerült új vágányra terelni magamat. Úgy döntöttem, hogy eleget pihentem, most már másra vágyom. Felkészültem, felnőttem az új feladatokhoz, készen állok belevágni, tovább alakítani magamat. 

...lomtalanítok

Nézegettem a minimalista kihívásokat, majd a két kedvencemből gyúrtam egy olyat, ami számomra is hasznos: a hónap minden napján a szobám egy részét lomtalanítom. Ez kb. egy fiók/polc/doboz mennyiséget jelent egy nap, ami max. egy órát vesz igénybe (ha a nagyobb tárolókat nézem), így megunni nem fogom, és előrébb is leszek. 
Ami azt illeti, ezen már dolgozom, kicsit előre kellett gondolkodnom, mert a hét felét nem itthon fogom tölteni. 
Szükség van erre, mert bár egy éve adtam egy esélyt a konmari módszernek, és szelektáltam ki mindent, amire nincs szükségem, észrevétlenül is felgyűlt néhány kacat. Ez inkább csak a szobám átrendezésekor volt szembetűnő, addig valahogy megültek ezek a dolgok, illetve túl elfoglalt voltam ahhoz, hogy ilyeneken fennakadjak. 
Ki szeretnék alakítani egy olyan életformát, amiben a legminimálisabbra csökkentem a dolgaim számát. Nem az extrém minimalizmusra gondolok itt, amikor csak 50/100 db valamije van az embernek, hanem meg szeretném találni azt az állapotot, ami a minimalizmuson belül az én kis részem, amit a leginkább alkalmazni tudok. Jelenleg még nem konkrét, mi is ez pontosan, de úgy gondolom, hogy minden egyes lomtalanítással, vásárlással közelebb kerülök ehhez. 

...leszokok a cukorról

Kemény menet lesz, de annál jobban fogom majd érezni magam. Ugyanis a szervezetem kitalálta, hogy amúgy a cukrot sem bírja, random rohamközeli állapotba sodorva ezzel engem. A múlt héten két nap alatt hat rohamom volt, olyan is, amin a gyógyszer sem segít, úgyhogy bőven volt időm átgondolni, hogy min is szeretnék változtatni, mert az biztos, hogy jó ideig nem akarom így érezni magam. Szóval cukor kuka. Igyekszem kerülni mindent, amiben hozzáadott cukor van, ami eleinte szinte a lehetetlennel lesz egyenlő, de bele fogok jönni. Ha édesre vágyom, steviát használok majd, de ilyen nem sok lesz, mert a legújabb tanulmányok szerint az agy bármilyen édes ízre (függetlenül a forrásától) csaknem azonos választ produkál, szóval jobb kerülni, amíg át nem áll. A stevia esetében ezt nem bizonyították, talán a fura utóíze miatt az agyunk is tudja, hogy ez valami más. Nem ástam bele magam ennél jobban a témába, de úgy döntöttem, hiszek neki, és ezen az úton haladok. 


...hozzászoktatom magam a heti öt edzéshez

Ez csak azért lesz néha bonyolultabb, mert nem minden napom normális és lesz, amikor éjszaka kell edzenem. Nagyon élvezem, még akkor is, ha alkalomadtán az ötven perces edzésből negyvenen át kell rugdosni magamat, az utolsó tíz percért, illetve az edzés utáni érzésért megéri minden szenvedés. Plusz, le kell adnom, ami felszaladt rám az államvizsga előtti időszakban. De azon inkább a fentebb írtak fognak segíteni. Nem titok, hogy úgy 10-12 kg plusszal élek jelenleg, amiből hét (!) az államvizsga előtti stresszevésnek köszönhető. Napi tizenhat óra produktív tanulást csak fokozott szénhidrát bevitellel tudtam fedezni. Ennyi felesleg még sosem volt rajtam, és nagyon megszenvedtem lelkileg, elég nagy mélységeket éltem meg az elmúlt két hónapban, míg mostanra eljutottam oda, hogy rendben, ez van, ez a jelenlegi állapotom, de attól még érezhetem jól magam, és lehetek boldog, mert semmit sem von le az értékemből. Megszerettem magam, tudom magam szépnek látni, tudok fejlődni, nőni, attól függetlenül, hogy ezzel párhuzamosan azzal is tisztában vagyok, hogy ez alapvetően a szervezetemnek nem jó. Nyilván a rohamozás is ezért van, meg egyéb problémák is. De úgy gondolom, fontos volt eljutni agyban ide, mert másképp csak egyfajta önkínzás/büntetés lenne az átalakulás, ahogy magamat ismerem. Nem sietek, következetesen szeretném elhagyni az olyan ételeket, amiktől nem érzem jól magam, illetve a mozgást sem kampányszerűen szeretném, hanem a célom az ilyen mennyiségű mozgásra való igény kiépítése. Az idei év hátralevő részét már rászánom erre.



...normálisan töltöm el az időmet

Amióta nincs gépem és nem tudok random filmeket, sorozatokat nézni, vagy csak úgy értelmetlenül nézelődni, sokkal produktívabb vagyok. Tulajdonképpen nem is hiányzik az esetek többségében. Ám mint bármilyen függőségnél, itt is kialakult pótcselekvés, ami esetemben azt jelentette, hogy a tv-t bámultam, vagy utóbbi időben felfedeztem, hogy tv-n is lehet sorozatozni, a böngészőn keresztül. Nagyon jó dolog, hogy egy nap alatt közel egy évadot vagyok képes végignézni, de ezáltal eltelik egy olyan nap, amikor szinte semmi hasznosat nem csináltam, és ettől egyáltalán nem érzem jól magam. Mert ha még boldoggá tenne az, hogy sorozatozok, azt mondom, néha belefér, de nincs így. Mégis, mint akit odaragasztottak, pedig milliószor láttam már. Mindegy, ez biztosan olyan irány, amerre nem kívánok haladni, így a napi netezésemet bőven jó lesz edzések után lebonyolítani. Van most egy átmeneti laptopom, ami szerencsére íráson kívül minden másra alkalmatlan, a tv pedig ha be van kapcsolva, inkább a walkmant csatlakoztatom hozzá. Az utóbbi időben egyébként is minőségi változáson ment át a zenei ízlésem és teljesen ki vagyok ájulva magamtól, hogy hogy tudtam ilyen jó zenékkel feltölteni, szóval imádom azt a közel négyszáz számot, ami jelenleg rajta van. Fellengzősen hangzik, és most írnom kéne, hogy nincs amúgy így, de akkor hazudnék. Tényleg odáig vagyok értük. 
Illetve jön a könyvtári nyári szünet, én pedig feltankoltam jobbnál jobb regényekkel. Az a típus vagyok, aki otthon nem tart sok könyvet, csak azokat, amik már szinte családtagnak minősülnek, minden más olvasnivalóért pedig a könyvtárba megy. Kiskorom óta járok, lényegében már úgy érzem, hogy a könyvespolcom meghosszabbítása az a hely. Órákig képes vagyok ellenni, külön rutinom van a teljes kínálat átböngészésére. Viszont évről-évre eljön az a szomorú időszak, amikor bezárnak három hétre. Erre pedig alaposan fel kell készülni, szóval tegnap már Z. is segített cipelni a kiválasztott könyveket. Nagyon jónak ígérkeznek, ha tetszett, biztosan beszámolok majd róla itt is. 
 

Daily Life by E. Template by Ipietoon Blogger Template | Gift Idea