Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2017

43

Végeztem a 13. héttel és az utolsó négy nap már abszolút célegyenes. Gyakorlatilag minden nehéz résszel végeztem is, hiszen következő héten már csak babázni fogok a szülészeten. Hátha előcsalogat majd belőlem egy kis anyai ösztönt, ha már ennek a hétnek nem sikerült (szintén gyerekekkel voltam, csak nagyobbakkal). Továbbra sem remeg bele a méhem, ha gyerekeket látok, velük foglalkozom, annak ellenére, hogy bírom őket, és magam is meglepődtem, milyen jól kijöttem velük és feltaláltam magam (avagy hogyan tornáztassunk meg egy gyereket úgy, hogy alapvetően nem akar tornázni).
Azt hittem, hogy a gyakorlat végén majd ujjongani fogok és rendkívül büszke leszek magamra, de ez elmaradt. Fogalmam sincs, hogy csináltam végig, de valahogy már olyan természetesnek tűnik.  Szóval mostanság nem vagyok annyira leterhelve, így teljes erővel belevetettem magam a tesztkönyvbe, illetve felosztottuk a tételeket, és a részemet kidolgozom.  A hosszú hétvégével sem nagyon tudok mit kezdeni, bár jól esik …

42

Kép
Na, hát ide is eljutottunk: leadtam a szakdolgozatomat. Azt hittem, hogy majd a leadás pillanatában olyan szintű eufória fog birtokába keríteni, ami még jópár napig ki fog tartani, de nem így történt. Sőt, amikor csütörtökön hazajöttem, és a család kérdezte, hogy érzem magam, felszabadultam-e, én csak egy vállrándítással közöltem, hogy ezt még meg is kell védeni. Ez azóta sem változott, viszont örülök annak, hogy meg tudtam írni, majd megvárjuk az opponensi véleményt, és ha nem lesznek túl gázak a kérdések, akkor majd örülök neki. 


Neurológián vagyok egyébként, ami teljesen más világ, és bár ez már a második hetem itt, még nem tudtam eldönteni, szeretem vagy gyűlölöm, olyan vegyes érzelmeim vannak. Igazából ahol beteg van, ott nekem mindig jó, de tényleg teljesen másképp kell tornáztatni, más elvek vannak, amik számomra még elég idegennek tűnnek, ebből kifolyólag bizonytalan is vagyok, ami negyedév végén már nem lenne megengedhető. Pláne, ahogy közeleg az államvizsga, egyre jobban ér…

41

Kép
Eltűnt a telefonomról egy mappa amiben a legkedvesebb képeim voltak összegyűjtve, úgyhogy áldom az eget, hogy blogot vezetek, mert ide feltöltöttem mindent. Csak jó ez valamire. :) Pedig utóbbi időben egyre kevesebb értelmét láttam annak, hogy kéthetente dokumentálom dióhéjban az életemet, de azért jó ez, mert legalább itt megmarad minden. 

Az utóbbi idő talán legfontosabb történése, hogy elkezdem újra lovagolni. Újra éreztem azt, amit már évek óta nem: nyeregbe akarok ülni. Tisztán emlékszem, hogy az eurosport-on ment díjugratás, én pedig csak egy pillanatra ültem le, és elkapott ez az érzés, ami azóta sem szűnik. Így bár nem Lunára, de felültem, és nem is volt semmi félelmem.  Persze túl egyszerű lenne, ha ez így is maradna, mert kiderült, hogy a törés területéről eredő izmok iszonyatosan gyengék, így hétvégén elsírtam magam a fájdalomtól és húsz perc után le kellett szállnom. Illetve az egész múlt hetet is fájdalomban töltöttem, de igyekszem úgy tekinteni rá, hogy talán kell ez is…