Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2016

35

Tetszenek ezek a levél önmagamhoz típusú dolgok, amikor a múltbeli énünknek írunk vagy épp a jövőbelinek. Ez számomra annyira skizonak tűnt mindig, hogy tudtam, egyszer mindenképp ki kell próbálnom. Így kihasználva azt, hogy kipihentem a buksimat, összeállítottam egy listát 2017-re. Mert később úgyis elfelejtem ezeket, jó lesz erre emlékezni. A publikáláson bevallom elég sokat gondolkodtam, mert ez simán nyafifüzet téma, de ezeket a pontokat olvasva hátha nektek is beugrik egy-két hasznos jótanács önmagatok számára.

1. Mosd le a sminkedet alvás előtt!

Tartós és vízálló sminktermékeket használsz, csak épp ezek nem az arcodon azok. Mert éjjel a szemedről minden teleportál, hogy az álladon meg a párnádon aztán lemoshatatlanná válhasson.

2. Ne sajnáld már annyira magad.

És mindezzel együtt a világmegváltást ne PMS idején kezdd el tervezgetni. Amikor bőgsz mindenen, akkor nem te vagy a rossz, nem is a világ, hanem egyszerűen csak egy polgárháború zajlik a hormonrendszeredben. Ilyenkor ed…

34

Kép
A karácsony ahogy jött, úgy ment is, engem pedig ellepett egy könnyed boldogság, ami úgy lelassított, hogy legszívesebben egész álló nap csak pihennék.  Évek óta nem volt ilyen szép karácsonyunk. Nem szoktam erről írni, de nálunk család szinten elég sok probléma van: sérülések, generációs problémák, hétköznapi gondok, amiket kivételes tehetséggel egymáson vezetünk le, így sokszor szinte vágni lehet itthon a feszültséget. Ezeknek mi tudjuk az okát, és bár az idő minden sebet begyógyít, még szükségünk lesz pár év regenerálódásra. Azonban most először éreztem azt, hogy tényleg együtt voltunk. Talán mindenki megjárta a maga kis poklát az elmúlt években, és mostanra el tudta kezdeni feldolgozni, de mindannyiunkban az volt, hogy nem számítanak az ajándékok, csak legyünk együtt, beszélgessünk, töltsünk együtt minél több időt. Venni bármit lehet, a rendelkezésünkre álló idő viszont véges.  Minden rosszban van valami jó, ha valakivel pedig egy nagyobb rossz történik, akkor valahogy tágul az é…

33

Kép
"Egyetlen dolgot fogadok meg: a ma legyen mindig jobb a tegnapnál. Nem számít, mennyire keveset haladok, de legyen jobb, legyek előrébb. Ha csak egy döntésben különbözik, ha csak annyiban, hogy öt perccel hamarabb kelek fel, vagy másképp vélekedek egy dologról, de legyen jobb. És bár tudom, mennyi mindent kéne véghez vinni idén, 2016 gondolata kíváncsisággal vegyes izgalommal tölt el. Ez az év valahogy más lesz. Talán csak egy hatos hiányzott az évből, hogy ezt én is elhiggyem és így érezzem." (Részlet 2016 első bejegyzéséből)
2016-ban megtanultam, hogy
vannak helyzetek, amikor nem szabad azzal foglalkozni, mit gondolnak rólam mások, hanem egyszerűen tovább kell menni
Ez főként a nyár elejére érvényes, hiszen akkor keveredtem bele egy pletykás történetbe, és sikerült elég sok emberrel megutáltatni magam. Akkor azt hittem, hogy ez katasztrófa, ma már tudom, hogy minden csoda három napig tart. Csámcsogtak rajta egy ideig, majd jött más, egy még szaftosabb pletykával, és most már…

32

Kép
Találtam néhány csodanaplementét a telefonon, ezeket muszáj megmutatni nektek. Mindegyik a kutyafuttatóban készült, és nincsenek szerkesztve. Fotós tudásom ugyan még mindig nem létezik, csupán annyit csináltam, hogy a felhőkre fókuszált a telefon. Tényleg ilyen durvák ezek a naplementék, és azt kedvelem a legjobban bennük, hogy akármerre nézek, fotózó, csodálkozó embereket látok.




31

Csak nem akart megszületni ez a bejegyzés, pedig már három napja nyitogatom meg, törlöm ki és kezdem teljesen elölről ugyanazt. Most pedig már nem is szeretnék arról írni. Megpróbálom valahogy összeszedni azt a sokmindent, ami bennem van, és valami érthető formába önteni, hogy le tudjam ide írni, de nem akarnak jönni a szavak. Valójában én sem tudom, mi is ez a sok bennem, csak érzem, hogy folyamatosan izeg-mozog és belülről szétfeszít, én pedig engedelmeskedem és változok. Rengeteget. Nem csak a környezetem változott meg, hanem a hozzáállásom is számtalan dolog tekintetében.  Mármint... megpróbálok világosabb lenni. Akit kicsit is érdekelnek a személyiségfejlődéssel kapcsolatos dolgok, az bizonyára már elolvasott néhány könyvet, egy rakat cikket a témában, így kész kis tárházzal rendelkezik. Ezzel én is így vagyok, vissza-visszatérő jelenség ez az életemben. Azonban megfigyeltem, hogy teljesen más kívülről magamra szedni valamit, mint belülről érzeni, ahogy leülepszik és elfoglalja …

30

Kép
Végre van időm írni (ez egyértelműen látszik az elmúlt napok bejegyzéseiből is), úgyhogy elkapott a szófosás.  Nade a tegnapi nap annyira különleges volt, hogy muszáj meghagyni az utókornak. Ugyanis a tegnapi nap volt diákéletem utolsó tanítási napja. Bizony. Januártól gyakorlaton leszek, utána meg államvizsga és ha minden jól megy, diploma. Így ez a klasszikus beülök az iskolapadba és minden felelősség nélkül tanulok dolog lezárult a tegnapi nappal. Azért ebbe durva belegondolni, bár teljes mértékben felfogni nem vagyok képes.  Arra viszont rájöttem, hogy elég nagy hiba volt eddig zh-kra tanulni, és nem az életre. Mert akárhogy is nézzük januártól már az élet fog velem szembejönni, ahol nemigen van második lehetőség, pótlás, és hasonlók.  Sőt, a betegek 90%-a olyan, hogy ha megnyered a bizalmát az első néhány percben, akkor iszonyat sokat fog neked segíteni és tök profinak fogsz kinézni, amikor a gyakorlati oktató ellenőriz. (Képesek megtanulni a gyakorlatsort, és ha pontatlanul dik…

29

Kép
21 day fix extreme - a vége
Igazából már annyi mindent leírtam ezzel kapcsolatban, hogy csak a legfontosabbakat emelném ki:
VÉGIGCSINÁLTAM!
Na jó, igazából nem. A harmadik hét lófasz volt, nem teljesítmény. 4 edzés kimaradt, a maradék meg nem volt olyan megerőltető, és közben a diétámnak is annyi lett (khm, édességek). 
VISZONT
Megtanultam magammal kapcsolatban valamit, amiről úgy érzem, hosszú távon igencsak hasznos lesz: nálam nem úgy működik egy cél elérése, hogy a fejembe veszek valamit, iszonyat elszánttá válok és végigcsinálom. Sokkal inkább úgy néz ki a dolog, hogy a kezdeti lelkesedés tart egy darabig, majd megunom, és mindenféle indokot találva igyekszem kibújni az egész alól. Közben ugyanakkor nem hagyom, hogy ez megtörténjen, így folyamatosan rugdosom a kis hátsómat, hogy haladjakmár, és minden döntést olyan nehézkesnek érzek. Tisztában vagyok vele, hogy kívülről ebből semmi sem látszódik, csak belül érzem ennyire vontatottnak és körülményesnek az egészet. Aztán végigszenve…

28

Kép
A múlt héten átfutottunk a decemberbe, ledaráltam három vizsgát, szorgalmasan edzettem, összepakoltam a szobámat, és mérhetetlen boldogsággal tölt el, hogy végigtoltam a nyafogós kis hátsómat minden akadályon, és először életemben úgy érzem, hogy amit kitűzök célként, azt sikerül is teljesíteni. Sokat írtam már a múlthétről, úgyhogy jönnek a képek.









A telefonom is karácsonyi díszben pompázik, gondoltam hátha ezzel megszáll a karácsony szelleme.Egyelőre még várok a lelkesedésre, de jó ránézni.

27

Kép
Rájöttem közben, hogy tegnap amúgy tök másról akartam írni, csak elkanyarodtam, úgyhogy ezt ma pótolom. :D Eredeti terveim között az szerepelt, hogy a könyvről írok és a jó dolgokat meghagyom az utókornak, hátha egyszer még belepne újra engem a kacat, és ismételt selejtezésre kerül sor. 
Errőla könyvről van egyébként szó. Az írónőről folyamatosan az jutott eszembe, hogy ha Sheldon Cooper nő lenne, akkor pontosan így viselkedne. Nem hiszem, hogy normális ez a kényszeres rend, meg az, hogy ő már öt évesen azon gondolkodott, mit hová kéne pakolni, dehát na. Kinek a pónik, kinek a háztartási magazinok. Japánban eleve kicsik a lakások, és teljesen más a mentalitás, így szerintem többször ki kellett volna emelnie, hogy náluk ez van, más kultúrában lehet, hogy ez nem működik.  Azon alapul az egész, hogy minden egyes tárgyat kézbe kell vennünk és eldönteni, hogy örömöt okoz-e nekünk. Ha igen, marad, ha nem, megy. Én annyiban módosítottam ezt, hogy ami kifejezetten rossz érzésekkel tölt el, az…

26

Annyira jó lett a sminkem, hogy nem akarom lemosni. Olyan jó lett volna ma valamit csinálni. Nem mintha nem lett volna épp elég eseménydús az elmúlt néhány nap, de akkor is. Talán már bennem van a lendület, talán a sikerélmény, nem is tudom. Most értem haza színházból, ezért volt a smink, mert amúgy egyetemre is képes vagyok smink nélkül elindulni. Lett is belőle új profilkép, és legalább húsznak nézek ki rajta, tökéletes. Közben folyamatosan a hajam végét fogdosom, mert annyira nagyon hirtelen lesz vége, hogy még szoknom kell. 15 centitől váltam meg, és bár csak a nagyonhosszúból lett hosszú a hajam, azért durván megéreztem a változást, nagyon felszabadult érzés, csak rövidnek érzem. De kellett ez, mert a festék, meg a hideg, meg a cipzárok, amikbe beleakad a hajam... szóval már csúnya volt a vége. Legalább lett rajtam is egy kis változás, nem csak a környezetemben.  A héten ugyanis a kezembe akadt Marie Kondo egyik könyve, és megismerkedtem a módszerével. Bár nem hiszem, hogy hatal…