Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2016

#20

Pont a napokban gondolkodtam el, mióta is írok blogot és milyen hasznos azért egy hely, ahol megmaradnak az emlékek. Néha rámjön, hogy visszakeresem a bejegyzéseket, amiket az elmúlt év azonos napján (vagy ahhoz a legközelebb) írtam, most viszont össze is szedem.
2015. 10. 27.
Nem szeretnék többé az a lány lenni, aki látszólag nem találja önmagát, miután kizuhant egy betonbiztosnak vélt kapcsolatból. Nem a környezetem, vagy a múltam határoz meg engem, hanem az számít, hogy én mit teszek azért, hogy jobb legyen az életem. És legfőképp: bizonyítani akartam magamnak. Meg szerettem volna tudni, milyen az, ha igazán szeretnék valamit.


2014. 10. 28. Újra lovon voltam, újra az Ő nyergében ültem. *.*
A medencém állapota meg siralmas, a térdemnek még jó 10 centi kéne, hogy elérje a nyerget, vagy csak úgy tudok normálisan ülni, ha elfordítom a medencémet, de akkor ugye a ló is fordul alattam.



2013. 10. 26. Viszont a zh-kat túléltem, a majdnem mindent tudtam kifejezést kicsit megcserélve úgy mond…

#19

Jó eséllyel elkaptam egy hasmenőshányós vírust, pedig órám lett volna ma és tornát kellett volna tartanom. Napok óta nincs egyébként étvágyam, de csak azt hittem, hogy végre felhagytam önmagam sz*patásával, és megszűntek a félrekajálásaim, de ezek szerint naiv vagyok még mindig. Mindegy. Most megengedek magamnak egy ágyban fekvős bejegyzés írást, utána esetleg egy sorozatnézést és egy körömfestést, de az már túl hardcore lenne. Amióta új ágyam van, és minden nap összehúzom, azt vettem észre, hogy itthon egész álló nap pörgök, nem ülök le rá. Régebben pedig egész nap fetrengtem, mert ha már ott volt az ágy, akkor arra jó volt leheveredni. 
Tegnap hét órán keresztül megállás nélkül tanultam. Akkor eszméltem rá, hogy mennyi az idő, amikor barát elkezdett írni, hogy végzett és hazafelé tart, az pedig már majdnem tíz óra volt. Sok-sok ilyen kéne még, hogy meglegyen az a szakdolgozat és államvizsga. Míg zsenge érettségiző koromban bármilyen cetliről képes voltam tanulni, addig most már min…

#18

Kép
Még a nyáron sikerült átalakítani a szobámat, végre megszabadultam a zöld falaktól, ami 14 évesen még nagyon jó ötlet volt, de már egy hajszálnyira voltam attól, hogy mindent utálni kezdjek, ami zöld. Azóta is imádom- és ami csoda: rendet tartok. Eljutottunk ide is, bizony. Kivéve a tankönyves polcon, mert az mindig össze-vissza borul, de annak olyannak kell lennie. :D
A falon még nincs kész minden kép. Az egyiken Bizsu mancslenyomata van, a másik kettő idézet. Lesz még egy közös ujjlenyomatos kép baráttal, meg egy fa, amit családdal együtt festünk majd.





#17

Kép
Szóval van ez a kutyanehéz 19 oldalas kutatás, ami olyan tudományos angollal íródott, hogy alig értek belőle valamit, viszont kulcsfontosságú lenne a szakdolgozatomhoz. Igen, pontosan megfelelő időpont ez arra, hogy a telefonomat csatlakoztassam a géphez és megosszam az összes kutyás képet, amit eddig nem sikerült. 
Úgyhogy legyen ez amolyan betekintés a menekült eb mindennapjaiba. :) 










#16

Jöjjön egy kis válaszolgatós, mert ilyen már rég volt.
1. How important you think education is Én sznob vagyok ilyen szempontból, úgy gondolom, hogy a létező legfontosabb a folyamatos fejlődés, elménk karbantartása. Persze nem az számít, hogy valaki mennyire akar beülni az iskolapadba, mert minden nap tapasztalom, hogy aki csak beül, majd a 90 perc leteltével közli az egyik legnagyobb szaktekintéllyel, hogy "letelt az idő", az inkább ne tanuljon. Az a fontos, hogy az egyén magától mennyire hajlandó megerőltetni magát és tanulni, mert abból lesz valódi érték, a többi csak ráerőltetett információrengeteg marad örökké és - talán gonoszság - de egy ilyen ember sosem lesz igazán jó abban, amit csinál.
2. Things you want to say to an ex Most már nincs, sajnos nyáron még volt egy beszélgetésünk, de az annyira eredményes volt, hogy gyanítom egy életre megutált. Elvárta volna, hogy magyarázkodjak és meghunyászkodjak, de miért is tenném? 
3. Your opinion about your body and how comforta…

#15

Kép
Lassan már le is teszek arról, hogy beszámoljak a mindennapjaimról. Annyi gyülemlett már fel, hogy napokig ülhetnék itt, mire mindent leírok. És nem tudok öt percet nyugton ülni, mert most is fel kellett állni a nyúlhoz, mert úgy döntött, hogy koszos a tálcája és kikotort onnan mindent. Elhiteti velem, hogy nem kapott enni, pedig tudom, hogy kapott, mert ha nem vagyok itthon este, akkor szüleim agyonetetik és szeretgetik a nyuszit - mert olyan aranyos és köszön nekik és szépen néz. De összeszokott páros vagyunk már, ő elhiteti velem, hogy nem evett, én pedig elhitetem vele, hogy elhiszem és kap két csipet ennivalót, amin vagy húsz percig fog rágódni, mert a potyakaja mindig finomabb.  Hangversenyen voltam este, testvéremtől születésnapomra bérletet kaptam. Kering egy olyan legenda, hogy erre a bérletre csak úgy lehet szert tenni, ha valaki kihal a közönség soraiból, így erőteljesen elgondolkodtam, hogy lehet az én helyem tavaly egy idős emberé volt, aki azt hitte, hogy ebben a szezon…

#14

Kép
Repülnek a hetek és én egészen jól adaptálódtam a blogolás nélküli élethez. Az írás ugyan továbbra is mindennapjaim részét képezi, azonban csak egy nyúzott spirálfüzetbe firkálom le esténként a történéseket. Az oda kerülő gondolatokról javarészt senki sem tud, annyira privát jellegűek, inkább stresszoldásként, terápiaként szolgál.  Megpróbálok így most az elmúlt egy hónapról egy tömör összefoglalót adni, hogy itt is legyen nyoma életem alakulásának.  Mielőtt az új bejegyzés gombra tévedt volna, átfutottam az előző bejegyzést, hogy megtudjam, honnan is kell kezdenem a beszámolót. Jó hír, hogy az ott taglalt "jó lenne jobban szeretni magam" történet megoldódott, mert pont miután leírtam, intenzív pozitív megerősítés és írásterápiára fogtam magam. Az elmúlt évek fényében elég szkeptikussá váltam a pozitív megerősítések terén, de úgy gondoltam, hogy ha csak annyit teszek, hogy a negatív gondolataimat kicserélem pozitívra, már sokkal előrébb leszek. Talán egy hét sem telt bele é…