Pages

2016. október 27., csütörtök

#20

Pont a napokban gondolkodtam el, mióta is írok blogot és milyen hasznos azért egy hely, ahol megmaradnak az emlékek. Néha rámjön, hogy visszakeresem a bejegyzéseket, amiket az elmúlt év azonos napján (vagy ahhoz a legközelebb) írtam, most viszont össze is szedem.

2015. 10. 27.
Nem szeretnék többé az a lány lenni, aki látszólag nem találja önmagát, miután kizuhant egy betonbiztosnak vélt kapcsolatból. Nem a környezetem, vagy a múltam határoz meg engem, hanem az számít, hogy én mit teszek azért, hogy jobb legyen az életem. És legfőképp: bizonyítani akartam magamnak. Meg szerettem volna tudni, milyen az, ha igazán szeretnék valamit.


2014. 10. 28.
Újra lovon voltam, újra az Ő nyergében ültem. *.*
A medencém állapota meg siralmas, a térdemnek még jó 10 centi kéne, hogy elérje a nyerget, vagy csak úgy tudok normálisan ülni, ha elfordítom a medencémet, de akkor ugye a ló is fordul alattam.



2013. 10. 26.
Viszont a zh-kat túléltem, a majdnem mindent tudtam kifejezést kicsit megcserélve úgy mondanám, hogy mindent majdnem tudtam. Sajnos elég pontatlan voltam, de remélem azért jól sikerült.
A lovam meg csodaló lett. Kimentem most lovagolni szűk félórát, és egyedül voltunk a pályán, de gyönyörűen ügettünk, alakzatokat csináltunk. Mindezt a naplementében, olyan romantikus volt.


2012. 10. 25.
Aki szerint egy kis sminktől nem lesz nagyobb az ember lányának az önbecsülése, az bizony hazudik.
Mert határozottan jobban érzem magam, hogy sikerült eltüntetnem a rénszarvaspiros orromat. Mostanában egyébként határozottan szarul voltam, most pedig határozottan beteg vagyok. 


2011-ben blog.hu-s blogom volt, nem mentettem el

2010-ben a bloglog-on toltam, októberről viszont csak olyan emlék van, hogy költözöm 

2009. 10. 27. --> ez már kőkemény top secret, erre a blogra csak egyetlenegy embernek van bejárása rajtam kívül
holnap bükkszent, lovarda. ha nem hiányoznának ennyire o***-ék meg a lovak, ki se mennék. utálom bükkszentet. teljes szívemből. olyan, mintha a nyári kintalvások nem is lettek volna.. sőt, most úgy érzem, mintha a szeptemberi szerdák is csak álom lett volna. tudjátok mi volt a legjobb? amikor péntek délutánonként vártuk a fiúkat. és hülyéskedtünk, nevettünk, beszélgettük, megnéztük a naplementét a bálákon ülve..

#19

Jó eséllyel elkaptam egy hasmenőshányós vírust, pedig órám lett volna ma és tornát kellett volna tartanom. Napok óta nincs egyébként étvágyam, de csak azt hittem, hogy végre felhagytam önmagam sz*patásával, és megszűntek a félrekajálásaim, de ezek szerint naiv vagyok még mindig. Mindegy. Most megengedek magamnak egy ágyban fekvős bejegyzés írást, utána esetleg egy sorozatnézést és egy körömfestést, de az már túl hardcore lenne. Amióta új ágyam van, és minden nap összehúzom, azt vettem észre, hogy itthon egész álló nap pörgök, nem ülök le rá. Régebben pedig egész nap fetrengtem, mert ha már ott volt az ágy, akkor arra jó volt leheveredni. 

Tegnap hét órán keresztül megállás nélkül tanultam. Akkor eszméltem rá, hogy mennyi az idő, amikor barát elkezdett írni, hogy végzett és hazafelé tart, az pedig már majdnem tíz óra volt. Sok-sok ilyen kéne még, hogy meglegyen az a szakdolgozat és államvizsga. Míg zsenge érettségiző koromban bármilyen cetliről képes voltam tanulni, addig most már minden egyes óra anyagát begépelem, a vázlatomat érthetőbbé teszem, kiegészítem plusz infókkal, és kiemelem benne a lényeges részeket. Ahogy öregszem, egyre letisztultabb vázlatokra van szükségem. Persze ezzel a világ általam szimpatikusabbnak tartott része jól jár, mert landol náluk is a jegyzetem. 

Beb*sztak a kutyafuttató kellős közepére három (!) kis fát. Azaz most már teljesen kizárt, hogy a zsebpiszoknál nagyobb állattal bírók esetleg rendeltetésszerűen használják a helyet, hiszen nyáron a már meglévő padhoz további három csatlakozott, ami már önmagában igencsak megnehezítette a labdázást. Persze a kutyám igen hamar rájött, hogy a csenevész kis fa nem más, mint egy gigantikus bot beásva a földbe. Szegénnyel alig lehetett megértetni, hogy azt nem lehet kikaparni onnan. És szerintem a többi kutya is be fog próbálkozni ezzel. Nyílt a közelünkben egyébként még egy futtató, ami olyan zseniálisan lett kialakítva, hogy csak három oldala van bekerítve, mert a negyedik oldal egy nagy lejtő, és a Szinva. Miután vártam néhány hetet - azt hittem, csak elfogyott az alapanyag a negyedik oldalhoz - rájöttem, hogy ez is kizárólag olyan kutyáknak készült, amiket egyébként is lehet póráz nélkül sétáltatni, nem lenne szükség futtatóra. Hogy az enyémet nem fogja meg egy kis lejtő, és egy bokáig érő patak, ha a másik oldalon meglát egy macskát, az is biztos. 

Rájöttem arra is, hogy milyen áldás az, ha úgy megy neki az életnek az ember, hogy semmit nem tud a szülésről. A félév 80%-a szülészet, nőgyógyászat, azaz úgy millió módot tanulunk arra, hogy mi romolhat el szülés közben. A halott magzat darabolóműtéttel való kihúzásán át a hüvely szétszakadásán keresztül a lepény emberbe rohadásáig gyakorlatilag mindent vettünk (bocsi). Egyrészt áldom a sorsot, hogy császármetszést szánt nekem - legalábbis azt mondják, minden medencét érő trauma után csak az jöhet már szóba - viszont még akkor is ott van az a rengeteg dolog, ami terhesség közben elromolhat (nyugi, innen már nem emelek ki semmit). 
Szóval.. azt hittem a húszas éveim végén már készen fogok állni az anyaságra, de ez még tolódik pár évet. 





2016. október 21., péntek

#18


Még a nyáron sikerült átalakítani a szobámat, végre megszabadultam a zöld falaktól, ami 14 évesen még nagyon jó ötlet volt, de már egy hajszálnyira voltam attól, hogy mindent utálni kezdjek, ami zöld. Azóta is imádom- és ami csoda: rendet tartok. Eljutottunk ide is, bizony. Kivéve a tankönyves polcon, mert az mindig össze-vissza borul, de annak olyannak kell lennie. :D
A falon még nincs kész minden kép. Az egyiken Bizsu mancslenyomata van, a másik kettő idézet. Lesz még egy közös ujjlenyomatos kép baráttal, meg egy fa, amit családdal együtt festünk majd.






2016. október 19., szerda

#17

Szóval van ez a kutyanehéz 19 oldalas kutatás, ami olyan tudományos angollal íródott, hogy alig értek belőle valamit, viszont kulcsfontosságú lenne a szakdolgozatomhoz. Igen, pontosan megfelelő időpont ez arra, hogy a telefonomat csatlakoztassam a géphez és megosszam az összes kutyás képet, amit eddig nem sikerült. 

Úgyhogy legyen ez amolyan betekintés a menekült eb mindennapjaiba. :) 





(a labda nézőpontjából próbáltam fotózni, pont elrúgás előtt)


Amikor próbál rávenni egy napirenden kívüli sétára... és persze mindig nyer


Mert minden, ami gömbölyű (vagy egykor az volt), valójában labda, akármit is mondanak mások.:D

Egyébként a takarója nélkül nem hajlandó aludni, vinni kell a telekre is

#16

Jöjjön egy kis válaszolgatós, mert ilyen már rég volt.

1. How important you think education is
Én sznob vagyok ilyen szempontból, úgy gondolom, hogy a létező legfontosabb a folyamatos fejlődés, elménk karbantartása. Persze nem az számít, hogy valaki mennyire akar beülni az iskolapadba, mert minden nap tapasztalom, hogy aki csak beül, majd a 90 perc leteltével közli az egyik legnagyobb szaktekintéllyel, hogy "letelt az idő", az inkább ne tanuljon. Az a fontos, hogy az egyén magától mennyire hajlandó megerőltetni magát és tanulni, mert abból lesz valódi érték, a többi csak ráerőltetett információrengeteg marad örökké és - talán gonoszság - de egy ilyen ember sosem lesz igazán jó abban, amit csinál.

2. Things you want to say to an ex
Most már nincs, sajnos nyáron még volt egy beszélgetésünk, de az annyira eredményes volt, hogy gyanítom egy életre megutált. Elvárta volna, hogy magyarázkodjak és meghunyászkodjak, de miért is tenném? 

3. Your opinion about your body and how comfortable you are with it
Már egy jó hónapja teljesen jól elvagyok magammal. Én szeretem a kis testemet, alapvetően tök jól van összerakva. Végre sikerült tudatosítani, hogy amiért az anatómiában odáig voltam, olyan szép felépítése, szervezettsége, működése volt valaminek, az ugyanúgy megtalálható bennem is, én is így működöm. Még azokkal is kibékültem, amiken alapvetően változtatni szeretnék hosszabb távon.

4. Bullet your whole day
Későn keltem, nyolcig aludtam, mert előző éjjel szinte semmit sem sikerült. Ugyanolyan nap lesz, mint a többi, a szokásos menettel. Tegnap este tízkor gyorsan szobát pakoltam, így nem kell azzal pepecselnem. 11-re megyek órára, előtte még gyorsan megetetem a teknősöket, elpakolom a konyhában a tegnap elmosott edényeket, hogy mire hazaérek egyetemről és kivittem a kutyát, gyorsan el tudjam mosni. Utána ideje lesz már felmosni gyorsan, meg a fürdőt összepakolni és mehetek is keresztanyámhoz tornázni. Hazaérek, eszem valamit, kutyát újra kiviszem, adok neki enni, kiengedem a nyuszit és leülök tanulni. Estefelé kimegyek a konyhába, összepakolok, elmosogatok, fertőtlenítek, összerakom a szobámat is, porszívózok, port törlök, szellőztetek majd vagy valami sorozatot nézek (amit húsz perc után úgyis megunok) vagy tanulok még, 9 után pedig Z. végez, így néhány percet tudunk beszélni, mielőtt hazaér és bedől az ágyba. 

5. What you wore today
Jelenleg egy világosszürke póló és egy flanel pizsinadrág van rajtam, hamarosan egy farmer, magassarkú, blúz, kabát variáció. 

6. What you ate today
Zabos joghurtot reggelire, karamellás péksütit (kihagytam volna, de ha már ott volt, végülis belefér), gyümölcsös kuszkuszt ebédre, paradicsomos-uborkás-sajtos salátát vacsira. A reggeli meg a vacsi minden nap ugyanaz (esetleg még omlett jöhet szóba), az ebéd pedig éppen az aktuális otthon lévő kaja. 


7. How you hope your future will be like
Ez az, ami még valami gigangikusan nagy kérdőjel bennem. Ha minden igaz, és a TO. nem talál ki semmit, akkor következő félév végén diplomázom. Ezt követően álláskeresés, de még nem tudom, hogy magán, vagy állami szektorban szeretnék elhelyezkedni (tudom, úgyis oda fogok menni, ahol lesz hely, de na). Hosszabb távon magánvállalkozást is szeretnék, tanfolyamokat elvégezni (Schroth, KinesioTape, McKenzie, személyi edző, Shiatsu masszázs - csak, hogy néhányat említsek a sok közül). Szeretnék obezitással küzdő személyekkel dolgozni - így valahogy a cukorbetegség megelőzésének tanulmányozásába fektetett jelentős idő is hasznossá válna - de a beteg gyerekek is érdekelnek. Nagyon remélem, hogy nem kell kórházban lennem majd sokat. Tudom, pályakezdőként először álljak be szépen a sorba, de én valahogy nem tudom elképzelni, hogy kórházról kórházra járok. Magánélettől is függ amúgy, sok tervem van. Ha Z-vel összeköltözünk és még ugyanott fog dolgozni, mint jelenleg, akkor egy kisebb város kórházában szívesen letölteném azt a két évet, ami kb. minden állás betöltéséhez alapvető tapasztalati idő. Remélem úgy fog minden alakulni, hogy pörgősen telnek majd a mindennapjaim, lehetőleg nem egy helyen. A leginkább ez illene hozzám. 


8. Your fears
Átalakultak az elmúlt egy évben a félelmeim is és most egészen normális dolog a legnagyobb félelmem: az igénytelenné válás. Minden értelemben véve. Félek attól, hogy egy nagy állóvíz lesz az életem, ami lassan poshadni kezd, én pedig beleülök a közepébe, mert "jól van az úgy". Félek, hogy behúz engem az a negatív életfelfogás, ami körbevesz (egyetem), és az a Magyarországon-úgysem-lehet-megélni-ki-kell-menni-külföldre-takarítani-mert-még-az-is-jobban-keres-mint-itt-bárki, ami mindenhonnan ömlik az arcomba. Ugyanakkor próbálok nem gondolni erre sokat és folyamatosan mozgásban tartani magam, úgy intézni, hogy sok impulzus érjen, még akkor is, ha annak az az ára, hogy a negatív embereket kerülöm, ezáltal még inkább egyedül érzem magam, mert akikkel megérné időt tölteni, szintén elfoglaltak.


9. A quote you try to live by
Kettő is van, a falamra a festés után ezek kerültek ki: 

"there are stars you
haven't seen
and loves you haven't loved
there's light you haven't felt
and sunrises yet to dawn
there are dreams
you haven't dreamt
and days you haven't lived
and nights you won't forget
and flowers yet to grow
and there is more to you
that you have yet to
know."

"You are the author of your story. If you're stuck on the same page, remember at any moment, you have the power to write a new chapter."

10. Your views of mainstream music
Alapvetően mindenki szíve joga, hogy mit hallgat. Ha meg tudja indokolni, számára miért különleges valami (a "menő" és "mert a rádióban is ez megy" 14 év felett már nem elfogadható indok), akkor rajta. Számomra ezekben a zenékben csak nagyon ritkán van fantázia, mondanivaló, még élményt sem nagyon tudok a legtöbbhöz csatolni. Igaz így szinte csak olyat hallgatok, amit senki sem ismer (mostanság főként indie rock/folk/néha pop). De sebaj.

2016. október 17., hétfő

#15



Lassan már le is teszek arról, hogy beszámoljak a mindennapjaimról. Annyi gyülemlett már fel, hogy napokig ülhetnék itt, mire mindent leírok. És nem tudok öt percet nyugton ülni, mert most is fel kellett állni a nyúlhoz, mert úgy döntött, hogy koszos a tálcája és kikotort onnan mindent. Elhiteti velem, hogy nem kapott enni, pedig tudom, hogy kapott, mert ha nem vagyok itthon este, akkor szüleim agyonetetik és szeretgetik a nyuszit - mert olyan aranyos és köszön nekik és szépen néz. De összeszokott páros vagyunk már, ő elhiteti velem, hogy nem evett, én pedig elhitetem vele, hogy elhiszem és kap két csipet ennivalót, amin vagy húsz percig fog rágódni, mert a potyakaja mindig finomabb. 
Hangversenyen voltam este, testvéremtől születésnapomra bérletet kaptam. Kering egy olyan legenda, hogy erre a bérletre csak úgy lehet szert tenni, ha valaki kihal a közönség soraiból, így erőteljesen elgondolkodtam, hogy lehet az én helyem tavaly egy idős emberé volt, aki azt hitte, hogy ebben a szezonban is itt fog majd ülni. Érdekes. Egyébként főként orvosok voltak, úgy 80 és a halál között, többségük aljas módon kibeszélt mindenkit, akit arra érdemesnek tartott. Ezen majd a szezon során megtanulok felülemelkedni, és teljes mértékben a zenére koncentrálni, mert az viszont nagyon jó és teljesen kikapcsol. 
Felül fogok majd emelkedni azon is, hogy a barátaim megszűntek létezni. Többen életük szerelmét találták meg és összeköltöztek, nem szeretnének külön programot. Van, aki a távkapcsolatot ízlelgeti és ez teljes világát kitölti. Más magából kifordulva régi szerelmeket kerget és folyamatosan a falnak rohan, megint más egyszerűen csak nem válaszol. Persze mindenki élete egyre bonyolultabb, egyre több dolgunk van, nehezebb összehozni egy találkozót. Én pedig minduntalan csak ámulok, hogy mi lett itt. Mennék annyi helyre, de egyszerűen néha nincs kedvem egyedül, mert jó lenne valakivel beszélgetni. Csak úgy. Emlékeztetem magam ilyenkor, hogy amíg lett volna kivel, pont én voltam az, aki nem ment, mert úgy gondoltam megtaláltam életem szerelmét és nem szeretnék külön programot, most pedig, amikor mennék, már nincs kivel. Őrjítő néha, hogy mennyi ideig lehet egy rossz döntés következményeit tapasztalni. 
Talán most ez egy ilyen időszak, talán most meg kell tanulnom több időt saját magammal tölteni, elvégre más lehetőségem nincs is. Az estéim csendesen telnek, kivéve azt a párat, amit nem egyedül töltök, de ebből heti egynél csak nagyon ritkán van több. 
Ennek amúgy érezni is a pozitív hatását, mert érzem, hogy megújulok, felfrissülök, bár ez egy hosszabb folyamat. Mostanában rászoktam arra, hogy néhány hetente elengedek mindent. De tényleg mindent. Addig ismételgetem magamban, hogy valójában mindent csak én ruháztam fel jelentőséggel, hogy a végén már teljesen le tudok róla mondani. Kapcsolatok, tanulmányok, vágyak, álmok, szokások, a legkisebb tárgytól az ideológiákig megválok mindentől. Aztán teljesen kiürülök, olyannyira, hogy még gondolataim is alig vannak. És ilyenkor várok és élvezem ezt az ürességet. Benne van az újrakezdés nyugalma és a lehetőség frissessége. Élem tovább az életemet, és várok. Várom, hogy mi jön vissza. Ami visszajön, az valahogy sokkal erősebb, letisztultabb, üdébb lesz. Aztán van, ami vissza se jön és akkor jövök rá, hogy már inkább teher volt és örülök, hogy megszabadultam tőle. Ezt követően jön néhány hét, amikor újult erővel csapok bele a munkába és kihasználom, hogy lett bennem hely az újnak és fejlődöm. Majd mikor már beállnék és monotonná válna minden, úgy érzem kicsit kezdem kinőni magam és sok ez így, újra elengedek mindent és megnézem, mi jön vissza. 
Elég régóta csinálom már ezt ahhoz, hogy tudjam, nálam tökéletesen beválik. Épp az a problémám, hogy képes vagyok túlzottan kötődni mindenhez és mindenkihez, még akkor is, amikor már nem kellene, és ha a kötődésem átlép egy határt, az már többet árt nekem, mint használ, így pont erre van szükségem. Eddig pedig az élet is igazolt. 

Múltkor lecseréltem a pici pénztárcámat, mert sosem fért el benne sok pénz, csak összehajtogatva. Amióta nagy, új van, azóta mindig van benne bőven, mintha erre várt volna, hogy legyen helye hová jönni. Pont a napokban gondolkodtam azon, hogy a bankkártyámon lévő junior szó annyira szúrja már évek óta a szememet és annyi emlék kötődik ehhez a kártyához, hogy ideje lenne már valahogy lecserélni. Mire ma a postaládában az új kártyám várt, mert időközben 24 lettem és nem lehetek többé junior. A zölden virító jump sokkal szimpatikusabb. Persze ez nem egy életet megváltoztató dolog, de annyira épp elég, hogy az újdonság erejével hasson rám. Szeretem az ilyen apróságokat. 

Ha már elengedésről írok, akkor meg kell említenem a régi blogomat is. Rájöttem, hogy nagyon is jó most nekem így visszavonulva, és bár évekig életem szerves részét képezte, már nem tudnám úgy írni, mint azelőtt, ahhoz sokkal többet változtam, ezért itt az ideje továbblépni. Bezártam és priváttá tettem, csak én tudom olvasni. Megmarad nekem, hiszen hosszú évekig fontos emlékeket rögzített, sosem törölném ki, viszont nem is érzem, hogy szeretnék oda írni. Szerencsére itt van most ez a blog, amit nagyon megszerettem, bár jóval másabb, mint amihez eddig hozzá voltam szokva. De jelenleg illik hozzám. :)

2016. október 8., szombat

#14



Repülnek a hetek és én egészen jól adaptálódtam a blogolás nélküli élethez. Az írás ugyan továbbra is mindennapjaim részét képezi, azonban csak egy nyúzott spirálfüzetbe firkálom le esténként a történéseket. Az oda kerülő gondolatokról javarészt senki sem tud, annyira privát jellegűek, inkább stresszoldásként, terápiaként szolgál. 
Megpróbálok így most az elmúlt egy hónapról egy tömör összefoglalót adni, hogy itt is legyen nyoma életem alakulásának. 
Mielőtt az új bejegyzés gombra tévedt volna, átfutottam az előző bejegyzést, hogy megtudjam, honnan is kell kezdenem a beszámolót. Jó hír, hogy az ott taglalt "jó lenne jobban szeretni magam" történet megoldódott, mert pont miután leírtam, intenzív pozitív megerősítés és írásterápiára fogtam magam. Az elmúlt évek fényében elég szkeptikussá váltam a pozitív megerősítések terén, de úgy gondoltam, hogy ha csak annyit teszek, hogy a negatív gondolataimat kicserélem pozitívra, már sokkal előrébb leszek. Talán egy hét sem telt bele éreztem, hogy egyre egészségesebb a saját magamról alkotott képem, és jól érzem magam. 
A következő szint az volt, hogy a fent említett nyafifüzetbe minden egyes nap írtam, vagy ha indokolatlanul szomorúnak/stresszesnek/mérgesnek éreztem magam, akkor elkezdtem írni. Valahogy a gondolataim szép, rendezett sorokba állnak, így jobban át tudom látni a helyzetemet és érettebb megoldást is találok rá, mintha elkezdenék kétségbeesni. Igyekeztem kiirtani magamból a negatív érzelmek nagy részét úgy, hogy megpróbáltam egy másik szemszögből szemlélni. Ez az esetek többségében használt is, illetve volt, hogy egyszerűen csak arra volt szükségem, hogy kiöntsem a szívemet, még akkor is, ha ezt rajtam kívül senki sem hallgatta meg. 
Türelmesebb, elfogadóbb vagyok magammal szemben és rászoktam arra is, hogy dicsérem magam, akármilyen furán is néz ez ki leírva. Megrögzött maximalistaként korábban ha nem úgy teljesítettem, ahogy azt elvártam, stresszessé tett, és még keményebben ugrottam neki az életnek, ami egy olyan mértékű befeszülést okozott nálam, ami már alapjában sikertelenné tette a próbálkozásaimat, azonban akkor ezt még nem vettem észre. Most sokkal kevesebb energiabefektetéssel sokkal többre jutok. Lényegében amúgy azt a módszert alkalmazom magamon, amivel az állataimat hoztam helyre. Huszonnégy évesen sikerült is rádöbbennem, hogy egy kis szeretettel csodákat lehet elérni saját magamon is. De jobb később, mint soha, ugyebár...

Ha már állatok: a helyi menhely kutyarehabilitációs önkéntescsoportjának lettem a tagja, van egy kutyus, akihez járok ki és szépen haladunk. Sokkal rosszabb szinten van, mint Bizsu volt, de működnek nála azok a dolgok, amiket eddig kipróbáltam. Nyílt törése volt, mert elgázolta az autó, és otthagyták őt elég hosszú ideig az út szélén, így eddig nem jött be szegénynek az élet, de remélem tavaszra már olyan szinten lesz, hogy sorban fognak állni érte a gazdik. 

Itthon továbbra is én végzek minden házimunkát, amit hol jobban, hol rosszabbul viselek, de utóbbi időben már kezdek belerázódni. Eközben az egyetemen megszűnt a jóvilág, így az esti Agymenők maraton mellett mostanában hű társam az orvosi élettan tankönyve, és az alapokat erősítem, bővítem, miközben próbálok külön területeket is átismételni. Egyszóval a lehető legjobb szintre tornázni magam minél gyorsabban. Alakul a szakdolgozatom, mondjuk egyelőre inkább fejben, mint írásban, de már legalább van egy konkrét elképzelésem. Céljaim is lettek, egyre konkrétabb, hogy milyen további képzéseket szeretnék elvégezni. Ehhez persze az is kell, hogy ne csak szellemileg, hanem fizikailag is egy hiteles szinten legyek, így most ez lendített tovább a pillanatnyi eltántorodáson edzés terén. 

Voltam az elmúlt hónapban esküvőn*, osztálytalálkozón is. Az utóbbin megállapítottam, hogy nem ártott az a pár év alkohol nélkül, mert akik keményen ittak, azok el is híztak és látszik az arcukon is rendesen, most minden rosszindulat nélkül. Igyekeztem néhány elfeledett barátságot újraéleszteni, majd meglátjuk, mennyi sikerrel. 

Baráttal minden rendben van, a fenti életképeken szolidan cenzúráztam. Ki gondolta volna, hogy működni fog ez, az élet még mindig tud meglepetéseket okozni. De működik, nem is akárhogyan. Egy hangos szó nincs, nem vesztünk még össze, pedig lett volna min. Eddig még mindent sikerült tök jól megbeszélni, úgyhogy azt hiszem megérte az a tavaszi felfordulás. 
Ó, és szőke lettem! Mármint olyan igazi, világosszőke. És imádom. A család meg utálja, és ezt el is mondja nekem minden nap, de majd szépen megszokják. Ja meg híztam hat kilót a súlyzós edzéstől, ami miatt hisztibe kezdtem és nem tartom a diétámat két hete. Nem merek a mérlegre állni, de már belekezdtem egy másik edzéstervbe. Igaz erős is vagyok, de akkor is. 

Nem ígérek semmit, de megpróbálok majd kicsit gyakrabban írni, hogy ne ennyi idő távlatából kelljen felidézni az eseményeket.

*mi bizarr már amúgy, hogy alig egy éve a menyasszony nővérének esküvőjén még úgy ültem, hogy fejben a sajátomat terveztem, hiszen az eljegyzés küszöbén álltam, most pedig már nem csak azt, hanem azóta még egy kapcsolatot lezártam, és összesen 15 hónap telt el. Sokkal többnek érzem.