2018. október 21., vasárnap

77

0 megjegyzés


megérkezett végre a számítógép, aminek minden alkatrészét mi választottuk ki, és már fél éve spóroltunk rá | egészen jól haladok az új rutinjaimmal | készen lett végre a nyár végén megrendelt őszi ajtódíszünk is | túráztunk Limoval - fél óra alatt három kullancsot szedtem le róla | végre olyan vasárnapom volt, amikor egész nap pihenni és töltődni tudtam Z.-vel | szombat délutáni nosztalgia filmdélután | végre hallottam tesómat koncerten játszani | 





2018. október 14., vasárnap

76

0 megjegyzés
A tegnapi napom rohanással, rengeteg sütéssel, bevásárlással, és különböző kifogások gyártásával telt, hogy miért nem tudok elmenni az esti munkahelyi bulira. 
Nem szeretem magamban ezt a tulajdonságot, de most valamiért alig leküzdhető rosszérzésem volt az estével kapcsolatban, ami végül alaptalannak bizonyult, és jó volt, de nehezen birkóztam meg vele. Csináltam végül chocolate chip cookiet, amit aztán levegőre tettünk estére, és irtózatosan kiszáradt, de szépen fogyott, hála a két bejegyzéssel ezelőtt említett pálinkának. 

Jaj amúgy életem alkoholvásárlásán estem túl. Fiatalabbnak tűnök a koromnál, de lassacskán már becsúszok abba az életszakaszba, amikor már smink nélkül is egyértelműen nagykorúnak tűnök. Így, a huszonhatot betöltve ez már azért várható is. 
Néhány apróságot vettem a sütihez, illetve a vendégségbe egy üveg hubit, hogy mégse menjek azért üres kézzel. A nagyjából velem egykorú pénztáros lány, mindent lehúzott, majd amikor már csak a hubi volt a szalagon, jelentőségtelesen eligazította magán a mellényét, elhelyezkedett a székén, és látszott rajta, hogy monoton napjának csúcspontjához érkezett. Indokolatlanul nagy hangerővel megszólalt, hogy "na, akkor személyit, jogsit, vagy valamit". Mosollyal az arcomon nyújtottam neki, tudván, hogy őrült nagyot fog koppanni, és olyan bájos, hogy nem is számol ennek lehetőségével. 
Kínosan sokáig bámulva, mozgó ajkakkal olvasta le a kártyáról a születési évemet, annyira elnyújtva ezzel a műveletet, hogy a mögöttem álló úr is odahajolt és hangos nevetésben tört ki. 
A hölgy ezt követően már nem fűzött semmit a dologhoz, én pedig talán még szélesebb mosollyal távoztam. 
Egyébként nem tudom, hogy miért volt annyira nehéz eldönteni, hogy az 1992-es születési évemmel nagykorú vagyok-e, vagy éppen az égésének a nagyságát próbálta felmérni, de én azt mondom, hogy akinek mozog a szája olvasás közben, abban nem szabad megbízni. És ez eddig mindig bevált. 

A mai napomnak pedig a pihenésről kellett volna szólnia, ehelyett reggeltől főztem, utána elmosogattam, majd takarítottam, aztán újra főztem, majd újra elmosogattam, és ezt megismételtem még kétszer, most pedig betettem egy adagot a joghurtkészítő gépbe, ha minden igaz, az is elkészül reggelre. A jó hír, hogy nagyjából csütörtökig nem kell majd főzéssel szórakoznom. Egy évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy valaha képes leszek ilyesfajta mugli dolgokkal zsonglőrködni. Roppant büszke vagyok erre néha, aztán rájövök, hogy ez amolyan alapvető minimum, amivel nem tudok senkinek sem eldicsekedni. :D
Reggel elvittem Limót fotózni a parkba, meg olvastam is azért, mert szerencsére mostanában anélkül nem telhet el nap. 
Van mindig egy aktuális munkahelyi regényem, amit a szabad perceimben a telefonomon olvasok, amolyan gyorstöltésként, néha egy kávét kortyolgatva közben. Általában ezek a szabad percek nem érik el a negyed órát, maximum a munkaidő vége felé, vagy ha egybecsúsznak a betegeim és felszabadul egy kis idő, de még így is tekintélyes mennyiségű könyvet olvastam el, amióta dolgozom. Van aztán itthonra is egy fizikai példány, ami valamivel komolyabb, most éppen ez, és egyáltalán nem tartom annyira száraznak, mint amire az értékelések alapján számítottam. 


Nem tudom mennyire vagytok hozzám hasonlóan elvetemültek, ha zenéről van szó, de mutatok kettőt, amiért mostanság teljesen odáig vagyok. És amikor csak tudom, elmondom mindenkinek: őket már akkor is szerettem, amikor még csak sima kölni utcazenészek voltak, és poénból töltögették fel youtube-ra a videóikat. Tessék, most is elmondtam. Ez és ez. Zseniálisak. 




 

Daily Life by E. Template by Ipietoon Blogger Template | Gift Idea