Pages

2018. december 14., péntek

91

Kaptam normális, állandó gyógyszert a rohamoldó mellé, amiért nagyon morogtam, mert nem tartom jó ötletnek, de sajnos szükség van rá. Azonban nem is tudom már, mennyi idő után ma reggel úgy ébredtem, hogy nem fulladok, nem köhögök és mentálisan sem merített ki az éjszakai oxigénhiány. 
Eszembe is jutott, hogy vajon másoknak akkor nem is teljes mentális és fizikai összekaparással indul a napjuk? Vagy lehet, hogy lesz még pár, a maihoz hasonló reggelem, és nem teljes kimerültséggel és rezignáltsággal fogom kezdeni a napot, és nem fogok elfáradni abban, hogy ezt másokra ne vetítsem ki, sőt úgy általánosságban: ne is látszódjon rajtam? 
Az elmúlt napok finoman szólva borús hangulata után akkora felüdülés ez a reggel, hogy elmondani nem tudom. 
Megyek is öltözni, hogy indulhassak a kutyussal a szmogba, ahol szinten az előző napokhoz képest jobb esélyeim vannak. 

2018. december 11., kedd

90

Rinyaáradatom utolsó része következik: csendes fotoszintetizálgatásom eredményeképpen kiműveltem magam, majd rájöttem, továbbra sem tudom, mi váltotta ki, de tudok tenni azellen, hogy újra megtörténjen. Persze, nincs rá garancia, hogy nem fog, dehát pont ma vettem észre, hogy már régóta elfogadtam a tényt, hogy az asztma nekem örök pajti, hol jobb, hol rosszabb a kapcsolatunk, de mindig együtt vagyunk. És amúgy egész sok jó dolgot köszönhetek neki, mert miatta vezettem be az életembe pl. az egészséges étkezést, és a mozgást is. 
Nade a lényeg, hogy a mediterrán diétát javasolja a legtöbb tanulmány, legalábbis azzal érték el a legjobb eredményeket. Módosítom én ezt azzal, hogy kiveszem egyelőre a tésztát és a tejtermékeket, mert fulladok tőlük, így marad a zöldség, gyümölcs, hús, hal és tojás, lényegében ezeket ettem az utóbbi időben is. 
És most a jön a csúnyább része: 12 hetes tanulmányok voltak a legrövidebbek, amelyek eredményesek voltak, de az átlag 20 hét körül tartott, ekkora számot pedig a kis buksim egyelőre nem bír felfogni. 
Az előttem álló időszak legfontosabb elemét már ki is találtam: mindent, amit megennék, de nem ehetek, megetetek Z.-vel. Az majdnem olyan, mintha én enném. 

Meg felkeresek egy normális szakorvost. 

Gondolkodom, hogy csináljak-e itt egy különálló kis fület, amin figyelemmel lehet követni hogyan nem fogom dokumentálni ezt az egészet az első néhány hét lelkesedésének szertefoszlását követően, dehát szerintem mindannyian tudjuk, milyen vagyok. 

Aztán majd elkezdhetem magam mentálisan is összekaparni, mert padlóra tudja tenni az embert egy ilyen esemény. Az agyamat egyébként még mindig nem érzem sajátomnak, sokkal hosszabb a reakcióidőm, mint amit megszoktam. 
Megvan az az érzés, amikor nagyon részeg vagy, de történik valami, ami miatt józanul kéne gondolkodnod, és alig bírod rávenni az agyadat, hogy normálisan működjön? Vasárnap óta ilyen minden, egyre csökkenő mértékben. 

És akkor ebből elég is volt ennyi, megyünk tovább lelkesen, kizárólag előre nézve, Spongyabobot megszégyenítő optimizmussal. 

rainbow spongebob GIF

89

Még mindig igyekszem csak fotoszintetizálni, és minél kevesebb oxigént fogyasztani, mert visszacsúszok a rohamba. Luxusnak számít most igazából egy mosogatás is. 
Olvasni viszont bírok, és tegnap közel kétszáz (!) oldalnyi relatív friss kutatást és tanulmányt olvastam el az asztma kezelésével kapcsolatban, a számomra fontos dolgokat tőmondatokban kijegyzetelgettem magamnak, abban a reményben, hogy szánalmas kis életemre szabva eredményes lesz majd. 
Szomorú amúgy, hogy egy nap alatt több szakirodalmat tudtam le, mint anno a komplett szakdolgozatomhoz, és a TDK dolgozatomhoz, mert ez azt is jelenti, hogy ők olyan kis nyomik. Bár direkt nem olvastam el azóta őket, sejtem azért, hogy nem ütnek meg zavarbaejtően nagy magasságokat. Mindegy, én szeretem őket, és tök jó, hogy most már akár jobbat tudnék írni. 
Szomorúbb továbbá, hogy étkezés és fizikai aktivitás terén elért eredményeket nézve rájöttem, hogy igazából az elmúlt hetekben én is így éltem, úgyhogy még erre sem tudom fogni. Azért megbeszéltem magammal, hogy az időtartam volt túl szűkös, ilyen rövid idő alatt nem tud semmi átalakulni a szervezetemben. 

2018. december 10., hétfő

88

Nem volt internetünk két napig, és ez mindenki szerint teljesen rendben volt. Bár azt hiszem, ezen már meg sem kellene lepődnöm, mert elég gyakran nincs víz, amit rajtam kívül szintén mindenki normálisnak tart. 
Olyan jó volt ez a hétvége egyébként, annyira jól éreztem magam, csomó programot csináltam, csak fura volt, hogy tegnap délelőtt annyira nem volt erőm, fájt a fejem és folyamatosan rázott a hideg. Bevásárolni voltunk mindenfelé, én pedig megállapítottam, hogy mindenütt, még a bolton belül is iszonyat hideg van. 
Elfelejtettem, hogy a nagyobb asztmarohamok indulnak nálam ezzel. Tegnap déltől, egész éjszakán keresztül, ma koradélutánig szenvedtem. Annyria, hogy dolgozni sem bírtam bemenni, orvoshoz mentem, aki megállapította, hogy hát igen, még jócskán benne vagyok a rohamban. Kaptam új gyógyszert, amit alig bírok használni, olyan erős, meg egy tippet, hogy bizonyára a rossz levegő miatt volt ez az egész. 

Annyira kiábrándító most ez az egész. 
Amint egy picivel több erőm lesz, a lehető legnagyobb hatásfokkal fogom sajnálni magam. 

2018. december 7., péntek

84

Amúgy a vége az lett, hogy megittam egy bögre kávét, és átrendeztem a lakást. És amikor a batárnagy ruhásszekrényt szedtem darabjaira*, és vonszoltam át a másik szobába, rájöttem, hogy nincs előttem akadály, bármire képes vagyok**.





*nagyobb, mint én, és csak úgy bírtam az oldalára fordítani, hogy leszedtem az egyik ajtaját




 **ez csak átmeneti érzés volt, most úgy érzem bármi, amit a kezembe kell venni, hatalmas akadály, mert elejteném, annyira nincs erőm.






Ennyit arról, hogy ma megcsinálom a téli dekort. Még mindig őszi levelek vannak az ablakokban, és lehet, hogy maradnak is még egy ideig.


83


dog gif GIF

Bő három hete eldöntöttem, hogy egészségesebben és erősebben szeretném zárni az évet, ezért megreformáltam az étkezésemet, négykor keltem, munka előtt még edzettem, vasakarattal végigvittem a napokat, és minden annyira jó volt. Persze beleszámoltam én, hogy decemberben lesznek ünnepek, bulik, de úgy voltam vele, hogy ha összességében egy hétig össze-vissza eszem, és  a hónap többi napján viszont odafigyelek a kajára, már akkor is előrébb vagyok, mintha úgy állnék hozzá, hogy majd januártól figyelek. 

Aztán nehezebb lett a munka, hirtelen tele lett a naptáram, és már nem bírtam a héten, vagyis csak az elmúlt három napon négykor felkelni, és megtört a sikerszériám. Utána meg jött a mikuláscsomag áradat, és az agyam nemnormális módon képes lenne sutba dobni minden erőfeszítésemet még egy szaloncukorért cserébe. És igazából csinálhatok én bármit, amíg ezt a hülyeségemet nem változtatom meg, addig újra és újra vissza fogok térni a káros szokásaimhoz. Sőt még találtam egy könyvet is, ami a pszichológia szemszögéből közelíti meg ezt a dolgot, és kipróbáltam pár gyakorlatot onnan, és működött. Holott erről neten alig találni valamit, pedig azt hittem, hogy ezt széleskörűen alkalmazzák. Csak aztán ez az elmúlt pár nap levertségén és kimerültségén mégsem tudott változtatni. 

Visszagondolva egyébként szerintem túl kevés szénhidrátot állítottam be magamnak, mert bár az edzéshez úgyahogy értek  - gondolok itt arra, hogy tudom, mi miért történik a testemben, milyen edzéssel, pulzussal, intenzitással milyen eredményt fogok elérni -, addig az étkezéshez nem, és kicsit orosz rulett, ahogy szórakozom az egészségemmel. 
Ja, meg Z.-vel élőben utoljára kedden este beszéltem, azóta csak messengeren. Annyira különböző időben dolgozunk, hogy mire hazaér, én már rég alszom, mikor ébredek, ő még bőven alszik. Valószínűleg ez is nagy mértékben oka a levertségnek, de a december mindig ilyen. Januárban majd bepótolunk mindent. 
Nade ha elsőre minden jól menne, akkor nem is lenne izgi az élet, nem igaz? Úgyhogy most megfáradt kis testemet lepakoltam a gép elé és tanulmányokat olvasok, amiket kicsit komolyabbnak ítélek meg a női magazinhoz hasonlító honlapoknál, illetve a facebook csoportok észosztásainál, aztán majd szépen lassan, hónapról-hónapra felépítem életem ezen részét is. Ha bármi korrekt szakirodalom javaslatotok lenne, ne tartsátok magatokban légyszi. 

Ó, és beindítottam a szürke haj projektet is, és az eddigi sötétbarna, agyonfestett hajam most már újra világosszőke, pontosabban sötétszürke tőből világosszőke átmenet. Nem sajátkezűleg hoztam ezt össze, hanem hosszú évek óta először szakértő kezekre bíztam magam. Egészen büszke vagyok magamra, hogy nem halogattam tovább, és ilyen ügyesen tudok arra tenni, hogy a környezetem nem bírja felfogni ezt a színt, és nem érti, miért nem várok még harminc évet, akkor úgyis megőszülök.