Bejegyzések

Üdv a blogon!

Ha először jársz itt, vagy újnak számít a kinézet, tájékozódj itt. :)




Igyekszem az oldalt olyanná varázsolni, ami nem csupán egy blog, hanem egy szelet a világomból. Tisztában vagyok azzal, hogy rendkívül sok dologról meglehetősen hosszan vagyok képes írni, így törekszem az átláthatóságra és könnyű visszakereshetőségre.

Bal felső részen a lenyitható menüben megtalálod az achívumot illetve a címkéket, ha részletesen olvasni szeretnél

Ha csak nagyvonalakban érdekel a múlt, akkor a So far oldalt neked találták ki.

A Castmenüpont alatt a gyakori szereplőkről olvashatsz, az Aboutrésznél pedig rólam tudhatsz meg néhány dolgot, illetve elérhetőséget is találsz.

Havi céljaimat és az aktuális olvasmányaimat is a fenti menüpontok között találod meg.

Amennyiben szeretnéd hangulatosabbá tenni az olvasást, ajánlom az oldal tetején a zenelejátszót.




Jó nézelődést!


65

Elmentem szabira, ami miatt eleinte húztam a számat, aztán rájöttem, hogy jól tettem, ugyanis lebetegedtem. Vagy nem is tudom, mi ez pontosan, de régen éreztem ennyire cefettül magam. Ez pedig pontosan tökéletes idő ahhoz, hogy minden egyes pihenésre tett kísérletem álmatlan forgolódásban fulladjon ki, mert nem bírom leállítani az agyamat.  Pont a hét elején gondoltam arra, hogy mennyire menő már, hogy életem első olyan időszakát élem, amikor szeretem magam és elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, és annyira felnőttnek meg profinak éreztem magam, bepörögve attól, hogy tök jó célokat lehet majd így kitűzni magam elé. Aztán csak rájöttem, hogy ez nem teljesen van így. Sőt, a legidegesítőbb az, hogy még mindig szembesülök dolgokkal az előző előtti hosszú, elszúrt kapcsolatomból. Mármint rendben van az, hogy sérül az ember, és az is, hogy helyrehoztam már magam onnan, így most már inkább csak abban a szakaszban vagyok, amikor szembesülök azzal, hogy gyakorlatilag életem legszebb évei…

64

Kép
📖 Darvasi László - Ez egy ilyen csúcs, Tommy Wallach - Akkor felnéztünk (ezért egyébként rajongok azóta is, zseniális), Neil Gaiman - Coraline
🎬 The 100 4. évad, csak néhány részt hagytam novemberre és imádkozom, hogy a jövőben se rontsák el.
🎵 Closercover és Ciao Adios akusztikus változat ragadt meg a fejemben heteken keresztül.
🎉 A legjobb élmény az ingázással járó reggeli buszozások, amikor a napfelkelte fényében legelő őzikéket bámulom, vagy a ködben elveszni látszó tájat, esetleg a felhőket. Ez olyasvalami, ami csak nekem csoda, mert a többiek hozzászoktak már a látványhoz, így megtartom magamnak ezeket a perceket, és feltöltődöm velük egész napra.
🐴 Lunussal sajnos töredékét sem tudtam lenni, amennyit szerettem volna. Mire hazaérek már nem csak az istállóban vannak, hanem sötét is van, de megpróbálok tenni annak érdekében, hogy ilyenkor is tudjunk eltölteni együtt egy kis időt. Hétvégén látom őt, meg szabadnapokon.
🐶 Bizsura nagyon büszke vagyok, mert jól átállt az új nap…

63

Mikor az utolsó tincset is megszárítottam, és az ujjaimat végigfuttattam a hajamon, felnéztem. Olyan tükörkép nézett vissza rám, amivel már hosszú évek óta nem találkoztam.Sőt, talán már idejét sem tudom, mikor láttam magamat ennyire természetesnek. Hiszen ez csak egy hajszín váltás - gondoltam magamban - nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. A hajam tönkrement a világos festéktől, most több árnyalatnyival visszább kellett ugranom, hogy mentsem a menthetőt. A tükörről a szememet mégsem tudtam levenni. 
Elpakoltam, átöltöztem, kínosan ügyeltem arra, hogy ne lássam magam, mert legbelül úgy éreztem, védtelen vagyok. Magam sem értettem, mintha erőtől fosztottak volna meg. Egy teljes órám ment rá, mire rávettem magam, hogy leüljek a tükör elé és alaposabban szemügyre vegyem magam.  Talán butaság, és emlékezetem alapján biztos vagyok benne, hogy nem is volt tudatos, de egy bizonyos hajszínhez én különösen nagy elvárásokat állítottam. Nem szerettem az eredetit - nem szerettem a…

62

Elérkezett az idő, hogy beszámoljak az elmúlt két hétről, mert az addig megszokott kis életem elég nagy fordulatot vett az új hónap beköszöntével.  Kezdődött az egész azzal, hogy jelentkeztem egy állásra, amit az egyik volt tanárom hirdetett meg, de rövid időn belül tárgytalannak tűnt. 

Aztán úgy másfél héttel később, pont szeptember legvégén behívtak interjúra. És az interjú végén megkérdezték, hogy tudnék-e kezdeni hétfőn. Hogy tudnék-e? Vasárnap éjjel is, ha arról van szó. Persze csak egy illedelmes, de annál határozottabb igen hagyta el a számat.  Október 2-án pedig elindultam az első munkanapomra. Nem miskolci kórházról van szó, hanem egy kisvárosi, gyönyörű, tiszta, modern kórházról. Csak ámultam, hogy ilyen feltételek mellett is lehet dolgozni. A tornateremből csak fákat látok, egy erdőben vagyunk. Hatalmas ablakok, fény mindenütt. Külön jó, hogy abban a városban vagyok, ahol Z. is dolgozik, így - és esküszöm, ezt még végig sem merem gondolni - hamarosan (6-10 hónapon belül) ö…

61

Kép
📖 Longbourn árnyékában és jelenleg A nagy illúzió, de ahhoz sem nyúltam már napok óta. Mostanság az olvasóidőmet más elfoglaltság tölti ki.
🎥 Cinefestre ellátogattam, egy kisfilm volt rám a legnagyobb hatással: Love from Hasakah. Nagyjából a rémálmaimat testesítette meg negyed órában. Még napokkal később is összeszorult a szívem, ha eszembe jutott.
🎬 Heartlandmajdnem három évad,The Paradise 1. évad két rész, The 100 4. évad két rész.
🎵 Beleszerettem szó szerint minden zenéjébe. Mostanában ez szól a tv helyett.
🎉 Nővéremmel tartottunk több vásárlós, mászkálós, mozizós napot is, ami nálunk történelmi jelentőségű, ugyanis eddig sosem volt olyan a kapcsolatunk, hogy erre sor kerülhetett volna. Így azt hiszem, bőven van mit bepótolnunk.
🐶 Sosem gondoltam, hogy ilyesmire sor kerülhet, de néhány napra kivett a forgalomból Bizsu. Séta közben ugyanis ránktámadt egy foxi keverék, és az ő érdekében próbáltam róla a kutyámat lehámozni, amikor valahogy a két kutya közé került a lábam, és az…

60

Kép
A minap eszméltem rá az idő múlására, amikor hajnalban a résnyire nyitott ablakon már hűvös levegő szökött be, és dideregve húztam magamra a takarót, amit előtte hosszú hónapokon át az ágyam szélére száműztem. Eljött az ősz, a számomra mindig csodálatos időszak: a megújulás, a felpezsdülés ideje, amikor kicsit ünnepel lelkem, és rájövök, mennyire jó spontán élni.  Ám az idei ősz más.  Mosolyogva köszöntöttem barátnőmet, aki nyár elején elment a világ másik végére megkeresni az álmait, és még mindig annyira elevenen él bennem a júniusi éjszaka, amikor egy öreg fenyő alatt kuporogtunk a szakadó esőben és próbáltunk grillezni. Majd egy félig felújított ház üres szobájában műanyag asztalt állítottunk és olyan jól éreztük magunkat. És már csak nevettünk, hogy ezek vagyunk mi, nem jön össze semmi, de csak nevetünk rajta és jól érezzük magunkat.  Hajnalban úgy hajtottam álomra a fejemet, hogy amikor ő hazajön, én már egészen biztosan dolgozni fogok, mert ennek így kell lennie. Hogyan is leh…

59

Kép
Egyik kedvenc helyemmé vált az elmúlt másfél év során a jósvafői tengerszem. Mindig lenyűgöz, mintha csak először járnék ott. És mindig úgy érzem, végtelen mennyiségű fotót kell készítenem. Szalamandrát most sem láttam, majd legközelebb hátha.